A TC01A02 kódszámú feladatra írtam le gondolataimat.
„Miért éppen az e-learning?”
Kollégáimnak köszönhetően néhány éve megismerkedtem az e-learning keretrendszerrel, és már az első időszakban szimpatikusnak tűnt. Minimális szinten használtam is, mivel az Információ és kommunikáció című témakört (amely az ECDL vizsga részét képezi) egy tíz órás modullá kialakítva felhelyeztem az iskolai rendszerre. Később a szóbeli érettségi témakörökhöz kapcsolódó tételmintákat is közzé tettem ilyen formában. Vagyis a rendszer használata eléggé statikus volt a részemről, messze nem használtam ki a benne rejlő lehetőségeket. A komolyabb megismerés igényét egyrészt az Interneten a témakörhöz kapcsolódóan olvasott információk, másrészt a keretrendszer menüpontjai által kínált lehetőségek kihasználása utáni vágy indukálta. Így örömmel vettem a tanfolyam indulását, és várakozással tekintettem a távoktatás formával való első találkozásomra. Mivel informatikát tanítok a hálózat használata nem volt ismeretlen eddig sem számomra, hiszen különböző feladatok kapcsán (elsősorban anyaggyűjtés bemutatók vagy dokumentumok készítéséhez) elég gyakran használtuk tanóra keretén belül is.
A továbbképzés (mely számomra inkább alapképzésnek minősíthető az adott témakörön belül) eredményes elvégzését tűztem ki célul magam elé. Ez csak első hallásra tűnhet egyszerű feladatnak, hiszen munka mellett kell tanulni. Az amúgy is túlterhelt napjaimra pakolok rá még egy halom feladatot (előre nem is gondoltam, hogy mennyit!).
Elképzelésem a továbbképzéssel kapcsolatban többrétű:
• mindig szerettem csoportban dolgozni, megismerve a csoportbeosztást, úgy látom erre itt is lesz lehetőség
• kollégákkal szorosabb kapcsolatot tudok kialakítani
• jól szeretném érezni magam a feladatok elvégzése közben
Elvárásaim:
• egy új, reményeim szerint hatékony rendszer (eszköz) és ezzel párhuzamosan a rendszert optimálisan kihasználó módszerek megismerése (gondolva arra, hogy belülről, aktív résztvevőként jobban megismerhetem)
• külön-külön vagy remélhetőleg közösen is használható anyagokat fogunk kidolgozni a későbbi gyakorlati alkalmazás érdekében
• az eddig tapasztalt segítő gondoskodást várom végig a tanfolyam során. :-)

Munkahelyem technikai felszereltsége biztosítja, hogy a hálózati módszerek teret kapjanak a pedagógiai munkámban. A diákok fogadóképessége, egy másik kérdés.
Mivel a képzési struktúránk széles (két-tannyelvű gimnázium, gimnázium, szakközépis-kola és szakiskola) az egészen biztos, hogy a diákok részéről a rendszer fogadtatása és hasznossága is eltérő lesz. Mint mindig, a gimnazista tanulók jobbik felében várhatóan lehet partnereket találni, a szakiskolások bevonása már nehezebb feladatnak tűnik számomra. Majd kiderül, a puding próbája az evés.
Hogy a gyerekből az iskola kioktatja-e a kreativitást? Szerintem nem egyszerű kérdés. Iskolája válogatja. Én úgy látom, hogy a hozzánk kerülő gyerekek az előző fejezetben említett megosztottság miatt nagyon eltérő tulajdonságúak és ez a kreativitásukról is elmondható. Hogy miért ilyen állapotban kerülnek ide, szerintem több összetevős folyamat eredménye. Döntő szerintem a családi indíttatás. Az a gyerek, aki a szülők túlzott leterhelése miatt a TV előtt nőtt fel, szerintem nehezen lesz kreatív. A többség nem olvas, nem szeret vagy nem is tud csoportban játszani. Szkeptikus vagyok a rendszer biztosította lehetőségekkel kapcsolatban is. Nagy részük a számítógépet kizárólag játékra használja. Ha feladatot kapnak a megoldások döntően a minimum szintet célozzák meg. Jó lenne, ha a tanfolyam végére belátnám, hogy eddigi sok rossz tapasztalatommal szemben a tanuló aktív, szorgalmas, kreatív dolgozni vágyó „munkatársa” a tanárnak.
Az előadó színesen fogalmazta meg azon véleményét, hogy az iskolában hagynunk kellene a gyereket, hogy a kreativitását kihasználva teljesedhessen ki. Szép gondolat. A végrehajthatóságában azért látok néhány problémát, amibe nap mint nap beleütközöm. Úgy érzem, hogy ez alapvetően nem rajtam múlik. Aki ismeri az informatika óraszámokat (heti egy, másfél esetleg kettő és nem négy éven keresztül!), és ismeri a tanterv által előírt követelményeket, mellette ismeri a tanulók többségének „aktivitását”, az nem biztos, hogy osztja a véleményét. Egyébként, ha a kreativitását azzal akarjuk fejleszteni, hogy a tanár esti szabadidejében az általa tanított (nálam 300) tanulójának a keretrendszerben felvetett kérdéseire válaszoljon, a beküldött feladatait véleményezze és javítsa szinte állandó kapcsolatban, hát nem vagyok boldog. Majd meglátom. Az a projekt alapú foglalkozáshalmaz jut eszembe, amikor szakiskolásokkal rajzolunk falevelet a (környezet megismerése érdekében) és örülünk, hogy sikerült neki! Igen, ez szerintem is az óvoda feladata lenne!
Azt gondolom, hogy a megoldás valahol középen lesz. Remélem, a tanfolyam végén okosabb leszek.

Két nap kimaradt egy határidős munka miatt (ami ráadásul teljesen lefárasztott), újra a tettek mezejére kell, hogy lépjek. Fellépve a Tenegen-re döbbentem láttam, hogy a feladatleadási hathatáridő mellett egy halom anyag került fel a keretrendszerre (vagy már eddig is ott volt, csak nem vettem észre?). A tanfolyam kezdetekor könnyed tanulgatásra gondoltam, na ez azért nem nagyon jött be. Már előre félek, hogy a következő hét során, ami ugye már nem lesz őszi szünet (nem mintha ez a mostani igazán szünet lett volna) hogyan fogok időt szakítani a tanfolyami feladatokra. Gyors számításaim szerint minimum a jóváírt 30 óra dupláját vagyis 60-at fogok dolgozni a tanfolyam sikeres elvégzése érdekében. Ezzel a bejegyzési felülettel is szenvedtem egy sor, az általam használt szövegszerkesztővel könnyedén lehet szépen struktúrált szövegegységeket létrehozni. Na most ez itt vagy nem eléggé ismert számomra, vagy nem tud eleget, mert vannak gondjaim. Persze sima szöveg esetén nincs nagy szükség formázásra, de egy felsorolás tabulálással azért jó lenne.
Alapból a sorok hosszúságát is keveslem, na mindegy ez van, majd igyekszem.
Elindulok a kályhától és a feladott kérdésekkel kapcsolatban leírom azt, ami éppen eszembe jut.
Lássuk:
Ken Robinsonnal sokra nem mentem, háromszori nekiugrásra is csak addig jutottam, hogy fia Angliában...., itt aztán lefagyott. Sose tudom meg mi a véleménye a kreativitásról.

Tanulók az új környezetben.
A tanítás-tanulási folyamat aktív szereplője a tanuló. A fejlett technika alkalmazása, az új tanulási környezet biztosította lehetőségek és a tanár segítő útmutatásai mind azt a célt szolgálják, hogy a tanuló képességeit optimális mértékben tudja kibontakoztatni. Az egész folyamat eredményességét befolyásolja, hogy a tanuló milyen mértékben vállalja a felelősséget. Tudatosan kell fejlesztenie tanulási módszereit, együttműködő, pozitív hozzáállással a folyamat aktív tagjaként kell szerepelnie. El kell sajátítania a saját tanulásának irányítását és szervezését. Ez egyrészt az egyes témák feldolgozási irányainak megválasztását, másrészt a tanulása ütemezésének, haladási ritmusának meghatározását jelenti.
A tananyag-feldolgozási stratégiákban hangsúlyos szerepet kell, hogy kapjon a tanulók önálló tanulása, öntevékenysége valamint problémamegoldó gondolkodása. Ezekhez a felsorolt összetevők esetében, a jelölt irányú hangsúlyeltolódások szükségesek:
memoriter --> gondolkodás
elkülönülő ismeretrendszer --> kapcsolatokra épülő ismeretrendszer
a tanulás külső szabályozása --> tanulás belső szabályozása
külső motiváció --> belső motiváció
frontális osztálymunka --> individuális-, illetve team-munka

e-learning

A feladatomnak megfelelően létrehoztam ezt a fiókot.
Minden, a tanfolyam során készítendő feladategységet itt tervezek elkészíteni.
Először megvizsgálom a lehetőségeimet: tudok-e vágólapot használni; képet beszúrni stb...

A billentyűparancsok a következők:

CTRL+B = Félkövér
CTRL+I = Dőlt
CTRL+L = Idézetblokk (blockquote címke, csak HTML-szerkesztési módban)
CTRL+Z = Visszavonás
CTRL+Y = Ismételt alkalmazás
CTRL+SHIFT+A = Link beszúrása
CTRL+SHIFT+P = Előnézet
CTRL+D = Mentés piszkozatként
CTRL+S = Bejegyzés közzététele
CTRL+G = Hindi átírás
Ezek szerint a vágólap működik. :-)
Csak szövegnél, képet vágólapról nem tette be.:-(

október 28.
A tanfolyamhoz kapcsolódó első bejegyzés, amelyben az informatikai eszközök adta lehetőségeket kihasználó tanár megváltozott szerepkörével kapcsolatos gondolataimat írom le.
A tanárok szerepe a korszerű elektronikus eszközöket felhasználó oktatási folyamatban
„Az informatika ma már nem elsősorban tantárgyként vagy műveltségterületként határozható meg, hanem a tanulási környezet szervezésének egyetemes infra-strukturális háttérrendszere.” Elfogadva Komenczi Bertalan idézett kijelentését, magától értetődő számomra, hogy a tanulási környezet és a tanulók szerepének módosulása mellett a tanári szerep módosulása is törvényszerű, ha a pedagógus az új, informatikai eszközöket felhasználó oktatási rendszernek meg kíván felelni.
A tanár szerepe a hagyományos tanulási környezetben elsősorban a tudásrendszer közvetítésére irányult. Főszereplőnek tekinthetjük, aki továbbadja ismereteit, ellenőriz és megítéli az elsajátítás eredményességét. A számítógéphálózat és a multimédia eszközök alkalmazása egy új, nyitottabb tanulási környezetet eredményez, melynek következtében természetesen változik a tanár szerepe is. Közvetlen felhasználói viszonyba kerül a számítógéppel támogatott tanulás technikai infrastruktúrájával, és új típusú kapcsolatot alakít ki a tudástartalmakkal. Ezek hatására várható a hagyományos tanár-diák viszony módosulása is. A számítástechnikai eszközökkel támogatott új oktatási technológia várhatóan két oldalról fogja csökkenteni a tanárra nehezedő feladathalmazt. Az egyes adminisztrációs feladatok a gép segítségével könnyebben és gyorsabban lesznek megoldhatók, a digitalizált formában megszerezhető anyagok (mivel ezek saját stílusra alakítása viszonylag egyszerű és gyors) változatos és látványos objektumok előállítását teszik lehetővé.
Szerintem a megváltozott környezetben is fontos, vezető szerep marad a tanáré, aki a következő területeken kell, hogy hatékonyan segítse a tanulókat:
 a gondolkodás és a tanulás irányítása
- a megfelelő tanulási környezet és tanulási módszerek biztosítása,
- a problémamegoldó gondolkodás fejlesztése

 közreműködés a tananyag feldolgozásában, közvetítésében
- tanulási stratégiák ajánlása,
- a tanulási folyamat csomópontjainak kiépítése,
- didaktikai feladatok megoldása.

 a tanulási folyamat középpontba állítása
- tanuló motiválása, segítése
- a tanuló munkájának nyomon követése,
- a tanuló munkájának azonnali kiértékelése.
A tanítás-tanulási folyamatban a hagyományos tanárközpontú tudásátadó modell mellett, egyre nagyobb súllyal jelenik meg a tanulóközpontú, tudás-felfedező modell.
Ezt szemlélteti a tanulási környezet Knowledge-discovering (tudás-felfedező) modellje:


Az átmenet kezdetén a tanulási környezet átalakítása kifejezetten munkaigényes feladat. Az új technikai lehetőségeket biztosító tanulási környezetbe kell beilleszteni, korszerűen feldolgozott tartalmi elemeket. Ez egyrészt önálló multimédia elemeket tartalmazó tananyag fejlesztését, másrészt beszerezhető multimédia programoknak, az Interneten elérhető adatbázisoknak a tanagyagba integrálását jelentheti. Természetesen törekedni kell a katalógusok feltárására, forrásnyilvántartások megismerésére is. Egyes tantárgyak esetében már ma is kifejezetten jól használható értékelő programok állnak rendelkezésre (matematika, fizika, történelem). A tantestület tagjaitól (nálunk elsősorban a számítástechnikai munkaközösségbe tartozó tanárokra lehet számítani) összefogást igényel egy hatékony iskolai adatbázis létrehozása.
A tanulási folyamat eredményességét pozitívan befolyásolhatják a tanárok a diákok megfelelő motiválásával, felelősségérzetükre hatással, az önálló tanulásra ösztönzéssel. Tanácsokkal, segítő szándékú útmutatásokkal a tanulókat egyrészt az eszközök optimális kihasználásában, másrészt a fejlődésükhöz szükséges forrásanyagok megtalálásában támogathatják. Fontos a tanulók kritikai (önkritikai) érzékének fejlesztése, hogy képesek legyenek felmérni saját tudásuk szintjét.
Az informatika fejlődési ütemét ismerve szükségszerű, hogy a tanár maga is folyamatosan képezze magát, figyelje az újdonságokat, szűrje azt a hatalmas információhalmazt amely ránk zúdul a médiából, hálózatról. Az informatika területén nem ritka, ha egy-egy tanuló valamely részterületen látszólag többet tud, mint a tanár. Meg kell tanulnunk kezelni a helyzetet, és bízni abban, hogy Zsakó László megállapítása helytálló: „a tehetséges, - megszállott - diákok látszólag sokkal többet tudnak informatika tanáruknál. Nekik ugyanis van idejük arra, hogy hosszú éjszakákat, napokat töltsenek a számítógép mellett. A tudásuk nagyobb része azonban a gyorsan elavuló rendszerfüggő ismeretek közé tartozik. A lexikális tudást, a használatban való gyakorlatot, rutint ugyanis ’megszállottsággal’ könnyű megszerezni. Az általános ismeretekben, az absztrakciós készségen, az átlátóképességben, a hasznosság felismerésében azonban életkoruknál fogva sohasem lehetnek versenyképesek tanárukkal” .A megváltozott társadalmi környezetben azonban nagy a pedagógusokra nehezedő teher. Ahhoz, hogy a mindennapi oktató-nevelő munka során megfeleljenek az elvárásoknak, meg kell valósítaniuk a tananyag tartalmának folyamatos korszerűsítését. Munkájukat a változatos munkaformák, korszerű taneszközök, és az új eszközökben rejlő lehetőségeket kihasználó módszerek alkalmazása kell, hogy jellemezze.

Remélem ehhez a komplexitáshoz kapunk segítséget a tanfolyam elvégzése során!